Ballagás - 2020
Senki sem ezt tervezte, senki sem így tervezte, de a három hónappal ezelőtt történt digitális átállás mindent megváltoztatott. A ballagó nyolcadikosainktól nem szerettünk volna úgy elköszönni, hogy a búcsú emlékek, közös képek nélkül történjen.
Az osztályoktól egyenként, a már megszokott, különleges szabályokat megtartva köszöntünk el. Az osztályfőnökkel, a meghívott tanítónénikkel és szaktanárokkal a feldíszített, főbejárati aulában idéztük fel ballagóink „Újlakban” töltött nyolc évét.
A bejáratnál gyülekező osztályokat örömmel kísértük a Gyöngyösi Dóra által megtervezett, és a pedagógiai asszisztensekkel együtt, ünnepi díszbe öltöztetett aulába. A csendes, egymásra figyelő hangulatban különösen sokat jelentett a most csupán a gyerekektől kapott képekből összeállított film. A maguk választott zene kíséretében egy-egy felvillanó kép sok közös, együtt töltött percet idézett fel. Kollégánk, Gilicze Andrea tolmácsolásában elhangzott egy fiatal, kortárs költő, ballagóknak írott verse. Ezekben a percekben senki sem szégyellte a meg-megjelenő könnycseppeket. Gazdára talált a két „Újlak díj”, és a zászlónkra is felkerült a búcsúzó évfolyam díszes szalagja.
Az időjárás kegyes volt hozzánk. A megjelenő sötét felhők ezúttal nem rontották el az udvarra vonuló gyerekek és ott, rájuk várakozó szülők kedvét. A díszes paraván előtt elkészülhettek a közös fotók, az osztályonkét egy-egy termetes léggömb is útjára indult, hogy magával vigye a gyerekek kívánságait.
Senki sem tudja, mit hoz a jövő. Azt azonban tudjuk, hogy mindenkinek jól esett a nyugodt hangulat, a közös visszatekintés, majd, a már vidám hangulatú fotózás. A kényszer szülte új ötleteket megtartjuk, és igény szerint beépítjük a következő, hasonló alkalmak forgatókönyvébe.
Ballagóinknak hosszú utat kívánunk, legyenek sikeresek és nagyon boldogok!
Osztertág Jánosné
Sarkadi Nagy Adrien
A ballagásról készült fotók és a ballagási videó a molinóra kattintva nézhetők meg!
Léhi Magdolna: Menj tovább ...
"Ballag már a vén diák... tovább, tovább"
Mondják sokan.
Száll az ének, messze száll.
Megy az élet, meg nem áll.
...Soha.
Azt mondják:
Az út, mit vállalsz csak a tied.
Nem fogja senki a kezed
Tanáraid sem figyelik minden lépésedet.
S az osztályfőnököd sem lesz ott már veled.
Szüleid óvó tekintete nem figyel
Szünes-szüntelen.
Egyedül mész az úton tovább,
De meg ne állj!
Csak menj tovább bátran,
Felszegett fejjel - menj tovább.
Nem lesz könnyű mindig,
Hisz az út rögös.
S néha, ha megbotlassz is,
De talpra állsz.
S mész tovább.
Bár az "utad" csak a tied,
Egyedül nem leszel soha.
Hisz ha segítség kell,
Mindig találsz.
Mert a szülői ház képe mindig ott lebeg.
S a régi iskolád is mindig integet.
Valahányszor csak szükséges
Ők mind segítenek.
Most egy új úttal
Egy új élet kezdetét veszi...
"Ballag már a vén diák... tovább, tovább"
Éneklitek sokan.
Ezt veri vissza minden fal.
S a régi, kedves iskola el nem feled.
...Soha.