"Szerinted vannak itt tanárok?" - avagy kertészkedés, ami összehoz

Október első szombat délelőttjét az Újlak utcai iskola ráérősnek tűnő tanárai és szintén ráérősnek tűnő szülei közös programmal, kertrendezéssel töltötték. A rendhagyó csapatépítést az égiek is mosolyogva figyelték; a szorgos kezek a napfényes, derűs, zenés hangulatban alig két óra alatt újjá varázsolták a felső tagozat udvarát.

A cserjék, facsemeték bozótszerű kuszaságából hamar katonásra nyírt sövények lettek, a fényhez és oxigénhez jutó talajközelről növénykezdemények, a bokrok mélyéről elveszettnek hitt fél pár tornacipők bújtak elő. Gyorsan nőtt a gondosan megtömött lombzsákok halmaza, és a darálásra váró ágak kisebb heggyé emelkedtek. Ezeket a hét folyamán darálógép aprítja fel, amit a gyerekek fognak visszaszórni a talaj tudatos egyben esztétikus takarására.

Remek alkalom volt ez arra, hogy a social mediában időnként elharagosodó közhangulatban mégis egymásra találjanak a lekiismeretes, szorgos pedagógusok és segíteni akaró, őszinte szülők. Vidámak voltak, táncolva forgatták a kerti eszközöket, és együtt dolgoztak a gyerekekért. Akik itt voltak ezen a délelőttön, mind túlléptek az elmarasztaló kliséken, a rongyosra hajtogatott frázisokon arról, hogy kinek mi volna a dolga. Az éhséget a „gyorsan főzött” zsíros kenyér enyhítette lilahagymával, pirospaprikával, uborkával, aminek nagyon pozitív visszhangja volt.

Kedves anekdota erről a délelőttről egy tanártól:

- A kerítés tövében egy nagymama-korú hölgy igyekezett lombseprűvel úrrá lenni a fák alján. Újabb feladatot keresve odamentem hozzá egy gereblyével segíteni. A hölgy mintegy mellékesen váratlanul megkérdezte „Szerinted vannak itt tanárok?” Első pillanatban attól lepődtem meg hogy meglepődtem. Aztán mosolyogva mondtam, hogy magam is az vagyok, és vagyunk itt egy páran. Kedvesen beszélgettünk, elmesélte, hogy a szülők külföldön vannak, Ők segítenek a lurkók körül. Tanulni, classroomozni, jönni-menni, ….. udvart rendezni. Nagyon szimpatikus nagyi volt. Mind megismertünk ma valakit. Én Őt. A szupernagyit. Igazgató asszony a sövényvágóval a kezében dolgozott, amikor rácsodálkoztak. Itt mindenki dolgozik? Itt? Mindenki. Ezek jól példázzák a méltatlan mostohaságot szülő és iskola között, de most végre talán elkezdődött valami, rian a jég.

Az iskola köszöni a támogató szülők, családtagok segítségét!

Köszönet az alsó tagozaton ez idő alatt tevékenykedő Bolla Ági néninek, Paulek Orsi néninek és Balla Klári néninek, akik Ligeti Andrea igazgatóhelyettes asszonnyal fáradoztak a kicsik játékainak felfestésén. Külön kiemelt köszönet Sztranyan Zsófiának, aki szülőként és kertrendezőként irányította a felső tagozaton a munkát, hogy a növények is valóban jól járjanak. Ő a férjével autószámra hozta a kerti eszközöket, és még a német aratóünnep, az Erntedankfest iskolai dekorációját is megalkották ugyanezen a délelőttön.

A nagy zöld iskola fürdött az őszi lombban, a gesztenyében, a szénabálában, a napfényben .... a pozitív energiában.

Köszönjük, és boldog októbert kívánunk mindenkinek!