A víz világnapja - 2024

Az ENSZ 1992-ben nyilvánította március 22-ét a Víz Világnapjává, azzal a céllal, hogy ráirányítsa a figyelmet a tiszta víz fontosságára, a Föld vízkészletének védelmére. „A víz békét teremthet” – 2024-ben ez volt a globális kampány mottója.

A környezetvédelmi jeles napok kiváló lehetőséget teremtenek arra, hogy diákjaink figyelmét felhívjuk a fenntartható fejlődés és a személyes felelősségünk fontosságára. A Víz Világnapján az iskolarádión keresztül verses-zenés összeállítással jelentkeztünk. Alsós és felsős osztályokkal az Észak-és Dél-pesti Szennyvíztisztító telepen jártunk, ahol megismerhettük a szennyvíztisztítás lépeseit.  Megdöbbenve hallottuk, hogy milyen sok tárgy kerül a csatornahálózatba, de az új főellenség a nedves törlőkendő, mert még a lebomlónak sincs elég ideje, hogy valóban feloldódjon, mire végigfut a rendszeren.

A tisztuló szennyvíz útját követve, megérkeztünk a Dél-pesti telep leglátványosabb részéhez, a hatalmas üvegházhoz. Az itt élő növények hosszú gyökérzetet növesztenek, ezeken élnek azok a baktériumok, amik szintén nagy erőkkel azon dolgoznak, hogy a vizet tovább tisztítsák.

A látogatás végén megfogalmazódott bennünk, hogy kis odafigyeléssel, takarékosággal mi is tehetünk a szennyíz mennyiségének csökkentéséért. A felsős tanulók a Víz Világnapjához kapcsolódó projektfeladatot kaptak, mellyel a tiszta víz fontosságára, a vízszennyezés okaira és következményeire hívták fel a figyelmet. A legszebbeket iskolánk aulájában állítottuk ki, melyek közül az 1.c osztály tanulói választották ki a díjazott alkotásokat. Iskolánk diákjai felelősen gondolkodnak, nemcsak értik a természetben lejátszódó folyamatokat, hanem készek tenni is annak érdekében, hogy a jövő generációknak megőrizzük bolygónk állapotát, értékeit.

 

Feierabend-Jakab Gabriella

 

Az alábbiakban Kincses Zita és Vincze Anna 7. b osztályos tanulók írását olvashatják.

 

Kincses Zita: Van nekünk egy Földünk

A Víz Világnapjának alkalmából

Van nekünk egy Földünk, róla tudniillik, hogy sokat dolgozik. Naponta egyszer körbefordul a tengelye körül, rendületlenül próbál körülérni a Nap körüli pályáján. És mit csinál, ha körbeér? Újrakezdi! Hiába tartott neki egy hosszú, fáradalmas évig, hiába fáradt a nagylelkű Földünk, csak folytatja tovább, pörög, tovább kering.

Van nekünk egy Földünk, földes testét szép zöld erdők borítják. Mindenhol csend, nyugalom, békesség suttogó szava uralkodik. Erdeiben kisebb-nagyobb állatok élnek, izgalmas szabad életet. Földünk köpönyege a végtelen kék tenger. Sok fajta akad: például, Vörös, Jeges, de mindet ékesen hordja magán a mi bolygónk. Földünk csillogó szemei a párás esőfelhők. Nagy felületük mind az öt kontinenst gondosan végigpásztázza, vigyáz rá, anyaként óvja. Először nincs is semmi baj. A levegő friss, az állatok boldogan élnek, a tenger hullámzik, a fák lombjai ringadoznak a hűsítő szélben.

De jaj! Földünk fellegszemei kiszúrnak valami rendhagyót. Először csak lassan észrevétlen közeledik, akár a prédájára vadászó nagymacska. Először halkan lábujjhegyen közelít a szörnyű igazság felé, majd… Szent ég! Földünk halálra rémül.

A gyönyörű erdei rejtélyes módon megfogyatkoznak, különleges állatfajtái így a fenséges tasmán tigris vagy a szerény dodó madár hirtelen köddé válnak.

És ha még nem lenne elég, éhes tengerköpenyét szörnyű fekete olajfoltok borítják… A Föld szeme a tiszta levegő és az esőfelhők egyre csak szürkülni kezdenek. Igen szürkülnek, méghozzá rohamosan, de nem azért, mert esőcseppek gyűlnek bennük.

Van nekünk egy Földünk, szennyezett, beteg és kétségbeesett. Örökzöld fenyvesei, lombhullató tölgyesei egyaránt pusztulnak. Most már nemcsak az olaj, de a műanyag is fenyegeti a tengeri élőlények egyre nehezülő életét. Gyárak füstje, autók pöfögése telíti be a tiszta eget, ami még a Nap gyönyörű fényét is eltörpíti.

Van nekünk egy Földünk, és sír, sír ő keservesen. hiszen ötlete sincs, ki és miért tehette ezt vele. Talán nem dolgozott elég keményen? Nem elég, hogy naponta egyszer körbeforog, évente egyszer körbeér a Nap körül? Nem elég, hogy földjével élteti az erdőket, vizével az állatokat? Mi kell még, miért büntetik?

Emberek teszik ezt, emberek bizony. Gondatlan emberek, akik irtják, egyre karcsúsítják Föld legszebb dolgait, éltetőit.

Van nekünk egy Földünk, de fárad, fárad, de még mennyire! Egyre csak köröz, és köröz, rója az évtizedeket és közben egyre betegebb. Hálátlan emberek, mondjátok, miért nem léptek ez ellen? Magatok alatt vágjátok a fákat, és észre sem veszitek!

Van nekünk egy Földünk, én látom, ti miért nem? Vigyázzunk rá, amíg még van, óvjuk teljes szeretettel, hogy pár év múlva ne kelljen azt mondanunk: Volt nekünk egy Földünk, szép volt még valaha. Volt, de nem becsültük, volt nekünk egy Földünk, volt, de elfeledtük.

Van nekem egy Földem, nekem, neked, mindnyájunknak. Védjük is akkor.

Kívánom, hogy ez legyen életünk közös célja!

 

Vincze Anna: Mérges a Föld, mert…

 

Mérges a Föld, mert autók zaja hallik,

Meg mert a műanyag nem bomlik.

Mérges, mert a sok szemét,

Majd kiszúrja a szemét.

 

Mérges a Föld, mert kevés a fa,

És sajnos ez nem tréfa.

Kivágunk minden nyírt és tölgyet,

De ez nagyon terheli a Földet.

 

Mérges a Föld, mert nincs tiszta víz,

És akkor még nem számít az íz.

Az óceánokban sok a műanyag,

Amit mind megesznek a halak.